Rólunk mondták:
Buzánszky Renáta
Buzánszky Renáta vagyok, 21 éves. Tanulmányaimat postai ügyintéző szakon és Informatikai mérnökasszisztens szakon végeztem.
A nővérem által találtam a KOBEKO-ra szeptemberben mikor megkérdezte, hogy nem e szeretnék önkéntes lenni. Azonnal igent mondtam, mert előtte is elgondolkodtam, hogy valami hasznossal el kéne töltenem az időmet.
Első ottlétemkor egy állandó program került megrendezésre, amit láthatóan mindenki élvezett, köztük én is. Mindenki felszabadultan viselkedett, családias, barátságos hangulat volt.
Az ott dolgozók mind kedvesek, barátságosak, segítőkészek és jól együtt lehet velük dolgozni.
Remélem a továbbiakban hasznos tagja leszek a közösségnek és vidám perceket tölthetünk el mind a gyerekekkel mind az önkéntesekkel.
Buzánszky Anett
Buzánszky Anett vagyok, 25 éves, félév múlva (remélhetőleg) végzett testnevelés-történelem szakos tanár. Pécsen töltöttem eddig már lassan életem felét, azonban jelenleg időben és térben is távolabb kerültem, reneszánsz élménybirtokunk tövébe Bikalra. Fő szakomból kifolyólag még mindig meghatározó életemben a sport, ezen belül az atlétika, igyekszek rendszeresen edzésre járni, ahol már, mint edző is részt veszek.
A KOBEKO-hoz 2012. szeptemberében kerültem, előtte májusban már jártam az egyesületnél, ahová egy rejtélyes és ismeretlen plakát vezetett, ami nem is feltétlen nekem szólt, mert elsősorban szociális munkásokat kerestek, de hát úgy voltam vele, hogy miért ne, vágjunk bele, rossz csak nem lehet. Nagyon kedvesek voltak az emberek, akikkel beszéltem – az egyiknek különösen tetszett a haja –, és a kezdeti beszélgetést nem feledve szeptemberben visszatértem, és azóta tevékeny tagja vagyok a közösségnek. Bár az elején mindenkit igyekeztek eltántorítani, mert Pécs-Somogy már nem a barátságos, kedves, aranyos tünde gyerekek földje, ez itt a messzi szürke Mordor (Gyűrűk Ura). De megszoktak, nem szöktünk el! Eddig rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, amit egy sima iskolai tanítási gyakorlat alkalmával esélyem sem lett volna.
Pintér Vivien
Pintér Vivien vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési karának másodéves ifjúságsegítő hallgatója. A KoBeKo művelődési házzal először végpontjárásom során találkoztam. Amint beléptem, és megláttam magát az intézményt és az ott dolgozókat, már tudtam, hogy itt szeretném eltölteni a gyakorlatom. Nagyon megtetszett maga a hely, szimpatikus volt mindenki. Külön tetszett a konyha, hogy lehet főzni a gyerekeknek, a kert, a csocsó, a hozzáállás. Bagi Fanni kolleginától már hallottam, hogy jó hely és hogy Ő itt önkénteskedik, de Neki ki hisz el bármit is?
Végül igaza lett. Erre igazán csak akkor jöttem rá, mikor pénteken először érkeztem meg úgy a KoBeKoba, hogy „igen, ez az első alkalom, hogy gyakornokként vagyok itt”. Féltem, de amilyen feszülten mentem oda, annyira jó kedvűen jöttem el. Nagyon jól éreztem magam, és nagyon tetszett az, hogy gyerekekkel kell foglalkoznom. Ami nagyon jól esett, és amin nagyon meglepődtem az az volt, hogy mennyire hamar megnyíltak a gyerekek, és mennyire közvetlenek voltak már az első alkalommal. Olyanokat tudtam meg róluk, amiket nem hittem volna, hogy ilyen hamar elmesélnek. Nagyon jól esett, és izgatottan várom a mai (09.16.) alkalmat!
Mészöly Eszter
Mészöly Eszter vagyok, másodéves ifjúságsegítő hallgató a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési karán. Szakmai gyakorlatom megkezdése alkalmával lehetőségem nyílik megismerkedni a KoBeKo intézményével.
A tavalyi végpontjárás keretein belül betekintést nyerhettem a KoBeKo Művelődési Központ működésébe. Az intézmény barátságosnak, az ott dolgozó emberek szimpatikusnak és segítőkésznek tűnnek számomra. Reményeim szerint könnyedén megtalálom majd a közös hangot mindenkivel, az ott dolgozó emberekkel, és az oda járó fiatalokkal egyaránt. Remélem, hogy szorgalmas gyakorlatosként fogtok megismerni engem, és hogy ottlétem alatt én is jól fogok majd szórakozni.
Gimnázium tanulmányaimat az Arany János Tehetséggondozó Program keretein belül végeztem el. Ennek köszönhetően rengeteg csoportfoglalkozáson vettem részt, melyeknek remek közösségfejlesztő hatása volt. Szerencsére mindig emberek vettek körül, és mindig egy közösség részese lehettem. Ezért remélem, hogy KoBeKo közösségének is hasznos tagja lehetek majd.
Bagi Fanni
Bagi Fanni vagyok, másodéves ifjúságsegítő hallgató a Pécsi Tudományegyetemen. Mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni ezért is választottam ezt a szakot és ezért önkénteskedtem a KoBeKo-nál 2012 októberétől. Sok pozitív élménnyel gazdagodtam az ott eltöltött pár hónap alatt, tehát egyértelmű volt, hogy itt szeretném megkezdeni a gyakorlatomat. Nagyon örülök, hogy több szaktársam is ezt a gyakorlati helyet választotta, mert szeretek velük együtt dolgozni. A gyerekek mindig kedvesek voltak velem és ez jó érzés. Nagyon remélem, hogy a gyakorlat során sok izgalmas és szórakoztató programokat tudunk nekik biztosítani, ami miatt egyre több lesz a rendszeres látogató. Már nagyon várom, hogy mit tudunk együtt kihozni ebből az évből.
Végh Zoltán
A nevem Végh Zoltán. 20 éves vagyok. Jelenleg a PTE FEEK-en vagyok hallgató, Ifjúságsegítői szakon. A KOBEKO-nál március óta önkénteskedem. A feladatom a gyerekek felügyelete, valamint a velük való beszélgetés és játszás. 2013. októberétől itt fogom végezni a szakmai gyakorlatomat, amikor már mérve lesz a teljesítményem. Nagyon szeretek az egyesületnél lenni, jó fejek a srácok és a kollégákkal is kijövök. A jövőmet tekintve azt gondolom, hogy jó tanuló pénz lesz az itt eltöltött idő.
Személy szerint nagyon jól érzem magam! 🙂 a KoBeKo-ban nagyon jó programok vannak. Az első benyomás a társaságról, hogy nagyon jól összeszokott csapat. Azért szeretek itt lenni, mert jó időtöltés és azt az időt, amit itt töltök, jobb, mintha más dolgokra töltenék.