„Futás októberből”

„Futás októberből”

„Futás októberből”

Először is szeretnék bemutatkozni, Adrián Dorottya vagyok és a KOBEKO új munkatársaként személyesen is találkozhatunk a Kossuth Művelődési Házban, valamint a Baba-Mama klubban csütörtökönként. Amikor csak időm engedi, futok, így valószínű ezzel a témával kapcsolatban még fogok érdekességeket írni.

Eseménydús hétvégét tudhatok magam mögött… Számos hétvégi program közül egyet kiemelnék, ami igen meghatározó volt számomra.

Szombaton délután a FutaPécs SE Színezd be a várost programsorozat lezárásaként, egy motivációs (interaktív) előadásnak lehettem részese, ahol Inhoff József (amatőr ultrafutó), Mucsi Zoltán (amatőr marathonista) Varjú Vilmos (amatőr ultrafutó) és nem utolsó sorban Józsa Gábor marathoni olimpikonunk társaságában jómagam is előadóként vehettem részt. Az előadások inkább személyes élménybeszámolók voltak, melyek nagyon tanulságosak… az élet nagyon különböző területeiről „érkező” emberek egy közös pontja a FUTÁS! És hogy kit mi motivál? Hm, arra jutottam, hogy ez nem állandó, éppen ki milyen élethelyzetben van, hogyan éli meg a mindennapokat, hogyan hatnak rá azok, akik körülveszik. Az biztos, amiben mindannyian egyetértettünk, hogy Önmagunk határainak az elérése, legyőzése mindig a vezérfonal! Nagyon sok energiát lehetett „gyűjteni” ezalatt a pár óra alatt.

Szeretném hangsúlyozni, hogy senki sem úgy kezdi a futást, hogy lefut egy marathont, sőt…. A beszámolókból arra kaptam rálátást, hogy ki milyen úton jutott el addig a teljesítményig, ahol jelenleg tart! Inhoff Józsi – mondhatom, hogy jó-barát – a közösségi futások egyik mozgató-rugója, a hitevesztett futók motivációs-motorja, egy súlyos baleset után kezdett el futni, hozzáteszem nem tinédzserként! Mucsi Zolit is sokan ismerik, de azt szerintem kevesen tudják, hogy hogyan vesztette el az egyik karját. Munkahelyi balesete volt, ami kettétörte akkori válogatott birkózó karrierjét. Varjú Vili 58 évesen kezdett el futni, azóta többszörös IronMan és 2x körbefutotta már a Balatont! Jómagam komoly túlsúllyal küzdöttem (100 kiló felett) és mikor elkezdtem futni, akkor kb. 3 percet tudtam folyamatosan kocogni. Idén futottam már 100 km-ert is! Józsa Gábor eltérve az előzőektől, akkor volna „beteg”, ha nem futhatna. Olimpiára kijutni, úgy hogy mellette főállásban dolgozik az ember… hát megsüvegelendő! Mindannyiunkban közös, hogy lelkes amatőrök vagyunk, és amit csinálunk azt szívvel lélekkel, teljes odaadással tesszük, és a teljesítményünk mindig önmagunkhoz mérten egyre jobb és jobb! Fejlődünk, kikapcsolódunk, barátokat szerzünk és ami a legfontosabb igazán jól érezzük magunkat.

Ami számomra kiderült, hogy mindegy milyen indokkal, mindegy milyen életkorban kezdjük el a rendszeres futást (vagy bármely mozgásformát), úgy gondolom minden egyes edzéssel teszünk egy lépést saját egészségünk megőrzéséhez, szellemünk frissen tartásához!

Ezzel a cikkel szeretnék egy kezdeményezést elindítani, nem-titkoltan azzal a céllal, hogy megszólítsam a közösség azon tagjait, akiknek igénye lenne alkalmanként egy-egy közösségi futásra, vagy egy motivációs beszélgetésre!

Adrián Dorottya

Archívum