A permakultúra nem más, mint természetszerűség. Az élőhelyünk, a természet és a környezetünkkel való gazdálkodás a természetes ökoszisztémára építve. A természetesség előnye a sokszínűség és a stabilitás. Vegyük alapul az erdőt, ahol számos élőlény, növény és állat él harmóniában. Az erdő „kincseit” (vadon termő gyümölcsök, medvehagyma, virágok stb.) évről évre gyűjthetjük, fogyaszthatjuk, élvezhetjük úgy, hogy nincs szükség drasztikus beavatkozásra, a rendszer stabil.

Szemben ezzel ott, ahol, s amíg a szem ellát, csak egy növényfélét termesztenek (monokultúra), például napraforgót, nincs meg a környezet ellenálló képessége, azt csak komoly beavatkozások árán hatalmas mennyiségű és drága vegyszerekkel érhetjük el.

A permakultúra középpontjában az etika áll. Ha az emberek a közösségükben, a természethez való hozzáállásukban és a gazdálkodásban is az etikusságot szem előtt tartva tevékenykednek, akkor a rendszer, amiben élünk természetes, kiszámítható és fenntartható lesz.

A KOBEKO kertjének zászlajára is a permakultúrát tűztük. Egy olyan kert indult be, ahol több mint félszáz féle növény él, méghozzá tudatos társítással, ahol a lényeg, hogy az egyik növény jó hatással van a másikra, elriasztják egymás kártevőit, ezáltal egészségesebbek lesznek. A talaj tápanyag utánpótlását és jó vízháztartásának megőrzését  a mulcsozás (talajtakarás növényi maradványokkal pl. szénával) adja. Ha belegondolunk, a természetben szinte nem találunk csupasz talajt! A gyomnövények, illetve rovarok többsége nem ellenségei a kertnek, hanem a már emlegetett sokszínűség részei, a terület immunitásának fontos elemei. Permetezés nélkül nem megy, vegyszer nélkül viszont igen. Sok lehetőség van a védekezésre: növényekből készíthető „szerek” például a csalánlé, a dohánylé vagy a zsurlófőzet, de bizonyos vegyi anyagokkal sem ártunk: káliszappan, réz, kén.

A legtöbben el sem gondolkodnak azon, hogy milyen mennyiségű vegyszer kerül a szervezetünkbe a zöldségek, gyümölcsök, gabonák és ezekből készült termékek fogyasztása során. Már az alaptermékek vegyszeresek, és ezt csak fokozzuk a feldolgozás során: tartósítás, állományjavítás és különféle vegyipari eljárások.
Tegyen meg minden családfő – aki az ételt az asztalra teszi- annyit, hogy megpróbálja a lakóhelyéhez minél közelebb beszerezni az élelem legalább egy részét (kistermelő, családi gazdaság, manufaktúra, kisüzem). Tudni fogja, hogy kitől, mit és milyen minőségben vásárol, a helyi közösség által „ellenőrzött” terméket tud a családjának adni, és ha mégis bármi kifogásolható, nagy esélye van, hogy nem csak egy gépi üzenetrögzítőre tudja a panaszát elmondani. Az egyik legfontosabb hozadék pedig az, hogy a helyi helyben hagyja a pénzt, ezzel a saját közösségét szolgálja, munkahelyet teremt vagy őriz meg.

Etika, természet, közösség a permakultúra kulcsszavai.